Eladó családi ház a Mátra lábánál Taron



Tar bemutatása
Település nevezetességei
Eladó családi ház bemutatása
Budapesti lakáscsere
Fórum
Galéria







Nógrád megye - Tar

eladohaz

Tar látképe

A Zagyva folyó völgyének mátrai oldalán fekszik Tar község. A Salgótarján-Hatvan-budapesti vasútvonal, a 21-es számú út, a Mátrától a Cserhát felé irányuló közlekedés sajátos kiscentrummá minősíti a községet, amely kétarcú, mert ahogy az Ágasvár, Farkaslyuk-tető, Gombás-tető, Akasztó-domb felé néz, ugyanúgy a Cserhát felé is fordul, s a kis Zagyvavölgyön át induló turista forgalom, kirándulási útvonal kiinduló települése is. A tari templomdombról ellátni az északnyugati irányban lévő sámsonházi várig, amely már a XII. században is állt, s alighanem a huszita háborúk idején pusztult el. A kanyargós Zagyva, a Csevics völgy, a díszletként magasodó 789 méteres Ágasvár, a Mátra nyugati lejtőire jellemző harmonikus hegyoldalak körében Tar község festői környezetbe épült.


Nevezetességek:


Körösi Csoma Sándor emléksztupa - békeszentély

A sztupa a világban mûködõ külsõ és belsõ romboló erõk ellensúlyozására épül. Külsõ, lépcsõs formája a spirituális fejlõdés, megvilágosulás felé vezetõ fokozatos útját jeleníti meg. Belsejében megvilágosult lényektõl származó szent relikviák, szimbólumok és írások találhatók. A mi sztúpánk a béke, a boldogság és jólét teremtésére, megszilárdítására épült, Õszentsége a XIV. Dalai Láma szentelte fel 1992. július 22.-én, a magyarországi egyházak és a Magyar Köztársaság meghívott képviselõi jelenlétében. Sztúpánk a magyar bodhiszattva (buddhista szent), Körösi Csoma Sándor halálának 150. évfordulója alkalmából készült. A szentélyt a Tiszteletreméltó Dordzse Lopön Láma Ngawang inspirációjával és szellemi vezetésével négy hónap alatt építettük fel különbözõ egyházak, a Magyar Köztársaság, magánszemélyek és vállalatok nagylelkû adományaiból, sok lelkes, békeszeretõ ember önzetlen segítségével, tekintet nélkül faji, vallási és szemléletbeli különbségekre.


A sztupa látogatásának hagyományos módja:


Miután magunkban erényes szellemet alakítottunk ki, körbejárjuk a sztupát kívül, belül, a Nap járásával és az imahenger forgásával megegyezõ irányban. Ezalatt, ha jókívánságokat, jó szándékokat fogalmazunk meg, azok a sztupa áldása révén a mindent átható határtalan jóságtól elválaszthatatlanokká válnak. A sztupákhoz kapcsolódó hagyományos gyakorlat a felajánlástétel: gyertya, füstölõ gyújtása, pénzadomány, stb., amelyet személyes vagy általános jellegû jókívánságok kísérhetnek. Az adományokat, és az árusításból befolyó minden jövedelmünket a sztupa, valamint oktatási és meditációs központunk mûködésének fenntartására és fejlesztésére fordítjuk.


A sztupában éjjel-nappal megállás nélkül forog a mani-korló (imamalom). Ebben egy tonna papírtekercs van, amelyen Buddha tanának lényegét tartalmazó szent írás áll. Amikor Buddha tanított - úgy mondják- megforgatta a Tan kerekét. amely ma is forog.


Az imazászlókon békét, jólétet és teljes boldogságot kívánó imák állnak tibeti nyelven.




Ami nem látható:


A sztupa tengelyét képezi az életfa, amelyben szent relikviák kerültek elhelyezésre.


A földszinten a nagy "mani-korló" (imamalom) egy tonna papírtekercsen négyszázmillió mantrát tartalmaz. A sztupa négy sarkában felajánlást tartalmazó vázák vannak befalazva.


Az elsõ emeleten sok-sok miniatûr sztupa található.


A második emeleten oltár van gazdagon berendezve szimbólumokkal, szobrokkal, képekkel, írásokkal és felajánlásokkal.


"A megvilágosulás drága szelleme foganjon meg mindenkiben,akiben még nem fogant meg.Akiben már megfogant, ne gyengüljön, hanem erõsödjön. "
<>Csevice forrás
A forrást Tart község határában, a Csevice-völgyben találjuk. Taron a templomnál érdeklôdjünk a kijutás lehetséges útvonaláról. A községtôl mintegy 2 km-re a vízfolyás irányában a Csevice patak jobb partján találjuk az andezittufából eredô forrást. Útközben elsôként - a völgy bejáratánál - egy dácittufabányát láthatunk, ahol fûrészeléssel fejtették a kôzetet. A hangulatos völgyben a sziklateraszok különös formái és növénytársulásainak színes virágai kínálnak látnivalót.


A terméskôvel foglalt forrásmedencék fedettek. Vizük szén-dioxidban gazdag, savanyú ízû: csevice. A felszínre jövô víz valószínû, hogy a vulkáni mûködést követô gázok feláramlásával tör fel és a gázoktól származhat a szén-dioxid tartalom is. Elsô alkalommal nem tanácsos túlságosan sok vizet fogyasztani, utána pedig célszerû harapni valamit. A forrásnál tett látogatás után a sárga jelzésû turistaúton folytassuk utunkat Ágasvár irányába. Mintegy 1/2 órás séta után elérjük a Tuzson arborétumot.

Tuzson arborétum
Megközelítése a Csevice-forrásoktól a sárga jelzésû (sáv és kereszt) úton. Körülbelül 2 km után érjük el a 4 hektáros arborétumot. Az élôfagyûjteményt kísérleti céllal dr. Tuzson János telepítette. Itt akkor már volt egy - feltehetôen 1898-ban létesült - Erzsébet liget. Abban az évben a Földmûvelésügyi Minisztérium ingyenes csemetéket adott az Erszébet királyné emlékére létesítendô emlékligetek telepítôinek.


Az élôfagyûjteményt létesítô Tuzson János Szászcsanádon született 1870-ben, Budapesten halt meg 1943-ban. A kolozsvári egyetemen szerzett bölcsész doktorátus után a Selmecbányai Erdészeti Akadémia növénytan tanára, majd berlini és koppenhágai tanulmányút után a Budapesti Mûegyetem magántanára, 1912-tôl a Pázmány Péter Tudományegyetemen Növényrendszertani Intézetének vezetôje és a Füvészkert igazgatója volt.
Tuzson kutatásai során a fás növények szövettanával, növényföldrajzi és ôsnövénytani vizsgálatokkal foglalkozott. Elsôként végzett szövettani összehasonlító vizsgálatokat az ipolytarnóci ôsfenyô kovásodott fatörzsével kapcsolatban. Meghatározása alapján nevezték el a fatörzset Pinus tarnóciensis-nek.


A fenyvespusztai erdôbirtokot 1925-ben vásárolta. Az állomány letermelése után kialakított kísérleti területen elsôsorban örökzöldek telepítésével és szaporításával foglalkozott. Az egzótafajokat földlabdásan, távoli országokból hozatta.
A második világháború után erdôgazdasági kezelésbe került a terület. A szabad területeken részben csemetekert létesült, részben lucfenyôvel, vörösfenyôvel és szelídgesztenyével erdôsítették. A ma még megmaradt fafajokból említést érdemel a körülbelül 50 éves, 280 cm törzsátmérôjû és a megyében csak ezzel az egy példánnyal képviselt atlaszcédrus, általában a kevésbé gyakori fafajokhoz tartozó a balzsamos fenyô, bércifenyô, kaukázusi jegenyefenyô, a kolorádó fenyô, az oregoni hamisciprus facsoport, szürke és zöld duglászfenyô-facsoport, valamint a japán juhar 33 példánya.


Tuzson János a csemetenevelés, növénynemesítés mellett gyógynövénnyel is foglalkozott. Elsôsorban a gyapjas és a piros gyûszûvirág termesztésével kísérletezett. Az utak mellett még most is elôforduló rózsatövek a rózsaolaj nyerésére irányuló kísérleteire emlékeztetnek.


Szent Mihály-templom

A falu északkeleti szélén, annak legkiemelkedõbb pontján - a Zagyva völgyét határoló Mátra lejtõjének egyik nyúlványán - áll a fallal övezett, kváderekbõl és törtkövekbõl épült egyhajós templom.Szent Mihály templom 



Téglány alakú hajójához négyezeti tér kapcsolódik, amely kelet felõl patkóíves szentéllyel, észak és dél felõl pedig íves karéjokkal záródik. A hajó nyugati oldalához torony csatlakozik, amely elé oszlopokon álló nyitott "porticust" emeltek. A tornyot hagyma alakú sisak koronázza. A karéjok tengelyében, illetve a szentély déli oldalán csúcsíves lezárású mérmûves ablakok, míg a szentély keleti végében egy csúcsára állított négyzetes alakú, ugyancsak mérmûves ablak nyílik. A hajó és a sekrestye északi falait téglalap alakú, szegmensíves ablakok törik át, de három ugyanilyen ablak látható a hajó déli falában.




A sekrestye nyugati kõkeretes ajtajának szemöldökkövébe 1845-ös évszámot véstek. A hajó nyugati falában lévõ kõkeretes ajtó - a szemöldökkövérõl azóta lekopott évszám tanúsága szerint - a 18. század végén készült el. A hajó déli falában pompázatos címerekkel ékesített timpanonos, fejezetes bélletekkel tagolt, csúcsíves kapuzatot helyeztek el. Az eléje épült elõtérbe a bejárást egy reneszánsz kapu biztosítja. A hajót és a karéjokat egyszerû, illetve íves lezárású lábazati párkány tagolja. A hajót vaskos pillérekre támaszkodó, míg a négyezeti teret az oldalfalakról induló csehsüveg boltozatok, ugyanakkor a szentélyt és a karéjokat negyedgömb boltozatok fedik. A hajó nyugati végében karzat emelkedik. A sekrestye élszedett kõkeretes ajtaja, a hajó belsejében álló - a vaskos falpillérek által befoglalt, így évszázadokon át eltakart-karcsú pillérek és konzolok, a karéjok élszedett kváderekbõl kialakított diadalívei, a díszes timpanonos déli kapuzat, az elõtér reneszánsz tagozatos ajtaja, továbbá a többféle, egymástól markánsan eltérõ falazási technika és kõanyag arra utalt, hogy a templom mai alaprajzát és térelrendezését több egymást követõ építési szakasz során nyerte el. E benyomásunkat csak tovább erõsítette a hajó nyugati oldalához épített torony és "porticus", de figyelmünket nem kerülte el a kutatás során a meszelés alól ki-kivillanó, másodlagos helyzetû, építõkõként felhasznált faragványok sokasága sem.



Várkastély (Rom)
A templom közelében található a kb. 1 m széles, több méter hosszú kõfal két ablak-, alatta pedig egy ajtónyílással. Tar Lõrinc várkastélyának, udvarházának tartják. A templomtól a domboldalba sétálhatunk fel, ha közelebbrõl is meg szeretnénk szemlélni a csekély falmaradványt.


Az udvarház és a templom a 14. században bírt birtokközponti jelleggel, késõbb a Tari család kihalása után — a 15. században — elveszítette gazdasági és politikai jelentõségét. A török hódoltság az udvarházzal sem tett kivételt. A település elnéptelenedése mellett lassú pusztulásnak indult az udvarház és a templom is. A több száz éves enyészet után nem csoda, hogy a feltárás megkezdésekor szinte alig árult el valamit az épület középkori jellegébõl.


Tar Lõrinc pokoljárása


Az 1370 körül Taron született, a Rátót nemzetség Tari ágából származó Tar Lõrinc Zsigmond király kalandos életû lovagja volt. 1405-1407 között honti és nógrádi ispán, 1407-1409 között pedig pohárnokmester lett, majd 1408-tól királynéi asztalnokmester. A források 1426 után már hallgatnak róla. A sokat utazó Zsigmond király kíséretében nem egyszer járt Nyugaton, 1415-ben elkísérte uralkodóját a konstanzi zsinatra, de már elõtte 1409-1411 között megfordult Írországban is. Valószínûleg a Zsigmond környezetében megismert pokoljárásról szóló történetek hatására ekkor látogatta meg Szent Patrik purgatóriumát, azt a kéngõzös barlangot, melyet a középkori zarándokok a pokol bejáratának tekintettek. Az itt szerzett élményeirõl és látomásairól beszámolt a dublini királyi jegyzõ elõtt, aki írásba foglalta azokat. Ezt a dokumentumot ma a British Múzeumban õrzik. De nemcsak a hivatalos beszámoló, hanem a néphagyomány is fenntartotta emlékét. 1520 körül 13 hexameteres sorból álló latin kivonat maradt fenn abból a versbõl, mely Tar Lõrinc pokoljárását taglalta, majd 1552 körül Tinódi Sebestyén feltehetõleg ugyanezen költeménybõl bevette Zsigmondról írott krónikájába Tar Lõrinc látomásainak Zsigmondra vonatkozó részeit. A teljes képhez hozzátartozik, hogy Tar Lõrinc, a település birtokosa korának mûvelt, tollforgató, világlátott embere, aki a latin és a görög mellett a héber nyelvet is ismerte.


Poklos forrás.

Nagyon tiszta és ízletes vizével az emberek közkedvelt forrása.









www.eladohaz.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!